04. Old Love, Old Fire

 *AnnaBell

 Ross-szal a levegő hiánya miatt váltunk el. Kicsit szuszogtunk, éreztem a meleg leheletet az ajkamon. Ross még jobban magához szorított. Feltörtek a régi emlékek és könnyek szöktek a szemembe. Ross fölemelte lehajtott fejemet.
- Miért sírsz?
- Mert tudom, hogy újra pofára ejtesz majd.
Szemébe néztem. Ellöktem a mellkasánál fogva és berohantam a házba. A könnyeim csak úgy dőltek. Az életem gyökeresen megváltozott. Jött ez a Horan gyerek, aztán Ross is visszatért. Á! Biztos csak egy rossz nap. Csendesen álomba sírtam magam.

*Másnap*

 Az órám éktelen csipogása riasztott fel. Reflexből rásóztam egy hatalmasat, amire engedelmesen elhallgatott. Kimásztam az ágyamból, úgy, hogy szinte ki se láttam a fejemből. Lesétáltam a hosszú csigalépcsőn. Lent friss gofri illata.. helyett üres konyha és üres ház fogadott. Az üzenetben, amit anya a hűtőn rögzített, ez állt:
" Szia kincsem!
 Apáddal elmentünk dolgozni, mert volt egy kis plusz munka. Remélem elintézed magadnak az tízórait meg a többit. Puszi:
Anyu és Apu. Xx"

 Hát azt hiszem nem lesz gond az önellátással, de azért jó lett volna ha nem kell gyalogolnom. Sóhajtottam egyet aztán bekukkantottam a hűtőbe. Volt felvágott, meg margarin, meg egy kis tegnapi lasagne maradék. A lasagne-t befaltam reggeli gyanánt meg csináltam két zsömit tízórainak. Még begöndörítettem a hajam és elindultam.
 Suliba beérve sem volt változás. Mindenki ment mindenfelé. Hannah-t nagy nehezen megtaláltam. Megöleltük egymást.
- Szia Hannah!
- Szia Anna! Wow! Jó a szerelésed!
- Hát.. Kaptam pár új cuccot..
- Jaj, ne szerénykedj! Oltári jól nézel ki!
- Inkább menjünk a terembe.
- Jól van. Mizu?
- Gyalog kellett jönnöm..
- Húú! Világ vége..
- Nem vicces- röhögtem el magam.
Tényleg ki tudok akadni ha gyalog kell jönnöm suliba a város másik feléről. Most azonban a töriterem felé trappoltunk. A teremben két egymás mellett lévő padot foglaltunk el. Elvégre, ki akar hátrafelé forogni, hogy beszélgethessen órán?  Na, szóval leültünk..

*Jenny-Tay Horan

 Egy újabb unalmas város, amit ideje feldobni! Niallel folyamatosan költözünk.. Természetesen csak azért, hogy ne tudják meg kik/mik vagyunk. Tegnap már volt szerencsém suliba menni.. Amit ma sajnos szintén meg kell ismételnem. Niallel mindig próbálunk beilleszkedni. Egy nagy hűtőtáskában visszük a KÓRHÁZI vért.Most egy Vadászkunyhóba költözünk, az erdőbe. Ez egy kicsit eltér a többi (eddigi) lakhelyünktől, de mindent ki kell próbálni. Niallel éppen a suli felé tartunk, valami ócska terepjáróval.. Érti ezt valaki? Egy Subarut lecserélni egy Lincolnra? Szerintem a bátyuska kezd begolyózni.
 Mikor még bent vagyunk az erdőbe, valami átsuhan a kocsi előtt. Én egy kicsit megijedek.. Na jó, konkrétan összeszartam magam.. Niall persze megint az érett, bölcs bátyuska..
- Jenny, megnézem mi volt az.. Maradj itt!
Ekkor láttuk őt utoljára! Dehogy csak hülyéskedek.. De az, hogy mi történt a furcsa lénnyel (akitől nemes egyszerűséggel beszartam) az a következő epizódban derül ki.. Puszi!