03. Terrible day..

- Szia Anya!-  üvöltöttem.

- Szervusz kicsim! Hogy telt a napod?- üvöltötte vissza az emeletről.

- Unalmasan! Neked?- ordítottam.

- Szinte már irritálóan unalmasan!- kajabálta hangsúlyozva.

- Hazudhattál volna jobbat is!- mondtam magamnak, az anyámhoz szóló mondatot.

- Hogy mi?

- Azt kérdeztem, hogy mi a kaja?

- Ott van a sütőben!

Odatipegtem, óvatosan kinyitottam a sütő ajtaját. Egy jó nagy adag lasagne volt benne. Nyami! Egy szedőkanállal kiszedtem egy "zóna" adagot és már eszegetve leültem az asztalhoz. Szépen, hangosan csámcsogva betoltam utána pedig felmentem a szobámba. Ledobtam magam az ágyra és felnyitottam a lap topomat. Felmentem a blogomra. Természetesen Chad-es. Elég romantikus történet, nem részletezem. Új részt kell írnom és azt hiszem, van ihletem!

 Befejeztem a részt. Elmentem  fürödni és alváshoz készülődni. Hatalmas csapkodást hallok. Kinézek az ablakomon.

- Olyan szexi vagy, bébi!- mondja egy kicsit borostás, barnahajú, barna szemű srác.

- Hagyj már békén!

- Na cica! Gyere fel hozzám!

- Ross, álj már le!

Az ütő megállt bennem. Az arcom elfehéredett és kishíján elvesztettem az eszméletemet. Mi a francot keres itt ez a balfék?! Mi?! Felkaptam egy kabátot és lementem. Lehet, hogy be van rúgva és meg akarja erőszakolni a lányt. Kilépek az ajtón és balra veszem az irányt ahol Ross "fűzögeti"a csajt. Megállok és bámulom, mint valami kettyós. A hideg szél kicsit felborzolja a hajam. Ross észrevesz. Önkívületében elengedi a lányt. Tátott szájjal bámul rám. 

- Te?- szólt.

- Te?- mondom ugyanazt.

- Azt hittem.. Azt..

- Hagyjuk- néztem szúrósan- Mit akarsz ettől a lánytól?

- Annie.. Én..

- Te? Te csak elrontottál mindent. De ne tereld a kérdést.

- Anne.. Sajnálom. Ettől a lánytól pedig csak.. a szexet akartam. De nem jött össze- mutatott az elviharzott lányra.

- Hogy voltál képes visszatolni a képed?- mentem közelebb hozzá, fenyegetően.

- Elszúrtam..

- Tudom.. De miért jöttél vissza?

- Nem.. Az egyetemet.. Kirúgtak.

- Te.. Hülye barom! Mert neked Fellel kellett menned ugye?! Most bukkan fel az összes seggfej, ugye? Köszönöm uram! Inkább én szenvedjek tőlük, mint te, mi?!- néztem az eget.

- Anne..

- Mi van?!

- Hiányoztál..- mosolyodott el zavartan.

Egy pillanatra lefagytam és őt bámultam. Bámultam, mert sokk hatása alatt voltam. Nem voltam kiváncsi a felesleges magyarázkodására. Mégis most olyan öröm áradt szét egész testemben.. Pedig legszívesebben a porba hullottam volna  és sírtam volna a múlton.. De itt volt, teljes egészében.. előttem, és hiányoztam neki. Annyira jól esett ezt tőle hallani.

- Anne.. Én sosem felejtettelek el.. Sőt.. A szívem megszakadt, mert ezt tettem veled. Ha visszacsinálhatnék valamit..

- Állj! Mi van Fellel?

- Dobott, amint megtudta, hogy fölvettek engem is ugyanarra az egyetemre.

- És tényleg.. Gondoltál rám?

- Minden percben..

Már csak azt érzékeltem, hogy egyre közelebb vagyunk egymáshoz.

-  Szerettél?- simítottam kezem izmos mellkasára.

- M.. Mindennél jobban!

A szemünk kereztezte egymás. Ajkait szorosan ráforrasztotta az én ajkaimra.. A levegő hiánya cseppet sem érdekelt, mert ő itt volt. Átölelt és csókolt. Annyi év után ugyanúgy ég a bőröm ha megérint. Ugyanúgy rámtör a lányos zavar, ha a közelemben tudom.. És a csókja.. Semmihez sem fogható! Ross, szeretlek! 

02. Awkward moment

"Mikor a mellettem lévő padot elfoglalta, felém fordult és beszélgetést kezdeményezett..."

- Miért bámulsz folyton?
- Mi? Mi az, hogy én bámullak?
- Láttam.. Elég idegesítő..
Hátrafordult egy fekete csaj. A haja fonatokba volt szőve.
- Fogjátok már be! Egy szót se' hallani!
Mindketten meghúztuk magunkat, de én még vetettem rá egy szúrós pillantást. A szemem sarkából láttam, hogy Kicsi Jenny megint alkot. Két sráccal társalog és nem úgy néz ki, mint aki figyelne. Aztán egyre többen fordulnak oda hozzá. Vonzza a tekinteteket és a társaságot. Jobban megnézve szép. Szőke haja van, szinte fehéreskék szemekkel. A mosolya fiúszemmel tuti elbűvölő, mert minden srác bódultan mereszti rá szemeit. Az alakja tökéletes, divathibákat nem nagyon követ el. Rockos a stílusa, de közvetlen és kedves. Aranyosan gesztikulál és mindenkire mosolyog.. Még arra is aki a háta közepére se kívánja, mert pl. féltékeny. A tanár néha ránézett egy-egy dühösebb pillantással, de nem szólt rá. A srác mellettem, ha jobban megnézem, olyan mintha aludna, pedig csak a fejét támasztja.. Niall. Kinek adnak manapság ilyen hülye nevet? Az óra hatalmas mennyiségű unatkozással ment el. A csengő hangja megváltó hangként szólalt fel. A terem ajtajánál Hannah várt. Vidámnak tűnt, szóval jó eséllyel leengedett.
- Mehetünk?- kérdezi.
- Ja.
- És?
- Mi és?
- Tudod milyen gyorsan terjednek a hírek a suliban.
- Mindig nem értem..
- Az új emberek.
- Ja!
- Hülye...
- Hát a srác szinte már bosszantóan helyes, de egy bunkó. A lány szép és kedves.
- Ennyi?
- Miért? Egy nap után úgy kéne ismernem őket, mint a tenyeremet?
- Nem..
- Amúgy mizu?
- Úristen! Ryan ma rám nézett! Érted? Találkozott a tekintetünk!
Nos, igen. Hannah menthetetlenül romantikus. Egy olyan srácba van bele zúgva, akinek a virtuális életén kívül másmilyen nincsen. Leginkább a SpongyaBob-ból a planktonra emlékeztet. Neki ugyebár egy gép a felesége. Szerintem a srác is hasonló sorsra fog jutni. Viszotn Hannah már 9. óta bele van esve. Igen. Lassan három éve egy srácba szerelmes. Már mindent bevetett,hogy a srác a modern technikán kívül, esetleg őt is szemügyre vegye.
- Wow!
- Szerinted ez azt jelenti, hogy tetszek neki?
Jó barátnő lévén helyeseltem. Mi mást mondhattam volna? Nincs szívem összezúzni az álmait. Mint ahogy ő se szól be ha Chad Kroegerrel közös jövömről áradozok. Ja igen.. Ő álmaim pasija. A szobám fala tele van Nickelback poszterekkel és rajzokkal.
 Hazafele sétálva Hannah a szerelméről áradozott én meg tettetett érdeklődéssel csüngtem a szavain. Valójában teljesen más járt a fejembe. Ki ez a Niall Horan? Honnan jött? Miért jött?.. És miért ekkora bunkó?

01. Mystery strangers

"Mindenki a táskáját bújja, mikor kopogtatnak az ajtón.."

*AnnaBell

 Épp sikerült előkaparnom a könyvem, mikor az ajtón hangosan dörömbölnek. Gyorsan ki akartam húzni magam, hogy megnézzem ki az, de azzal a lendülettel be is vertem a fejem.. A francba!... Szépen kikerültem az asztal szélét és kiegyenesedtem. Két embert pillantottam meg: szőke haj, kék szem, világos szín, bőrdzseki. A többit tudjátok, mert már láttam őket az ablakon keresztül. Mikor bevertem a fejem, persze az egész osztály odakapta a fejét és még mindig engem bámul. Rajtuk kívül persze a két újonc is. Kínos!... Feltettem a padomra a könyveket és mélyre hajtottam a fejem.

- Khmm.. Ti lennétek Horanék?

- Igen.

- Igen Asszonyom! Üljetek le! Arra van két szabad hely- mutatott egy mellettem és egy mögöttem lévő helyre.. Pompás! A lány beült mögém a srác pedig mellém. Amint a tanárnő újra kinyitotta a száját a lány már bökdöste is a hátamat. Hátrafordultam.

- Szia! Jenny-Tay Horan vagyok.. De hívj Kicsi Jennynek!- nyújtja a kezét.

- Ömm.. AnnaBell vagyok.. Anna.- ráztam meg a kezét.

- Ms. Horan! Ms. Whitemelas! Úgy gondolom egyiküknek se jönne jól egy órai munka 1-es!

Ó tanárnő! Ha tudná hány rohadt házi dolgozatot írtam meg az életemért! Inkább előre fordultam és körmöltem a tanár elejtett szavait. Már kismilliónyi szót írok.. Nem tudok koncentrálni, csak írom a szinte értelmetlen szavakat. Szúró fájdalmat éreztem a fejemben és égető tűz lobbant bennem. Amikor az új srác felé fordítottam a fejem láttam, hogy tengerkék szemei egyenesen rám szegeződnek. Gyilkos ösztönök ébredtek bennem. Amikor már szerintem a szemem is lángolt...

- Mrs. AnnaBell!

Gyorsan elmúlt a tüzes érzés. Odakaptam a fejem és gyorsan átgondoltam: Vajon mennyi ideig bámultam a srácot? Horant. Tényleg! Úgyse tudom a nevét, miért ne legyen csak simán Horan? Ezt jól megbeszéltem magammal.. De úgyse kell megneveznem beszélgetésbe, tekintve, hogy velem senki se áll szóba. Már szinte kínos volt, hogy minden bamba diák rajtam "legelteti" a szemeit, mikor a csöngő hangoskodásba kezd. Idétlen mozgással menetelek ki a teremből a következőig, amiben töri órám lesz. Utána még egy másikba és csak így tovább. Egyik órán se mutatták be az újoncokat. Az utolsó órám ofő volt. Mrs. Algerd bemutatta őket.

- Kedves osztály! Szeretném nektek bemutatni Jenny- Tay Horant...

- Kicsi Jenny!- kacsintott a lány.. izé.. Kicsi Jenny.

- És a testvérét, Niall Horant.

A srác megint felém kapta a fejét. Mit olyan jó nézni rajtam? Értetlen szemekkel néztem a szintén engem szemlélő srác említett érzékszervébe.  Erre egy halvány mosoly nyújtózott el az arcán. WTF?! Nem azért reagálok így, mert lezbikus vagy, hanem azért, mert nem szoktam meg a fiúk közeledését.. Na jó.. Egy volt..

*Remember

Barna szemei mindig elvonják a figyelmem a béna életemről és a tanulásról. Rózsaszín ajkai mindig mosolyognak rám. Fekete haja mindig tökéletesen áll a fején.. A legjobb focista pasi.. És bír. Most éppen felém fut.. Edzésük volt.

- Helló Whitemelas!

- Szia Ross!

- Nincs kedved focizni?

- Hát.. Nem nagyon tudok..

- Megtanítalak!

Felálltam a nézőtérről. Ross megfogta a csuklóm és húzott maga után a pályára. Mikor egy 11-est kellett volna lőnöm, nem nagyon volt bennem bátorság. Ross elmosolyodott. Odajött mögém és átkarolta a derekamat. A lábával felemelte a lábam és mutatta, hogy kell elrúgni.

- A labdára összpontosítasz. A lábfejed lefeszíted, és az erődet oda közvetíted. Hátrafele emeled föl a lábad és azzal a lendülettel előre lendíted és.. Ellövöd.

Végig a fülembe suttogta.A lehelete a fülemet csiklandozta.

/next part/

 Szakad az eső. Ross forró csókokkal halmoz el miközben egyre jobban elázunk. Egy kicsit eltolom magamtól.

- Ross.. Tudom, hogy..

Ross elfordul. Adott egy pofont a levegőnek és üvöltött.

- A francba!

- Szeretsz?

- Igen.. Mindennél jobban!

- Akkor mi a francért csinálod ezt velem? Nem vagyok elég jó?- török ki én is ordításban- Vagy talán a kis Felicia jobb? Mert én nem vagyok végzős, mint te? Talán..

Odajött befogta a számat és meleg tekintettel nézett. Én elhallgattam. A keze eltűnt a számról. Egyre közelebb jött és megcsókolt. Mikor a levegő hiánya miatt elváltunk Ross lihegett és a meleg levegő, amit kifújt.. Feltüzelt. 

- Sajnálom!

Ezzel az utolsó mondattal otthagyott.. Összetörte a szívem. Én egy béna kis gólya voltam, akit mindenki kiközösített. Ő ott volt mellettem. Szépen lassan beleszerettem. Most meg olyan, mintha hozzám vágtak volna egy kupac szart. Én meg örömmel buknék bele és trancsíroznám szét magamon. A francba a fiúkkal! Miért kell ilyen seggfejnek lennie az összesnek. Fontosabb voltam neki, mint az az évszázados ringyó. De ő mégis őt választotta. Remélem jó párost alkotnak majd az egyetemen is. 

- Gyűlöllek! Gyűlöllek!- üvöltöttem torkom szakadtából és térdre rogytam...

*Now

 Ahogy feltörtek bennem a régi emlékek könnybe lábadtak a szemeim és elkaptam a fejem. Bámultam ki a hatalmas ablakokon, a focipálya felé. Elképzeltem, hogy Ross ott focizik lent. Mikor berúgja fölnéz és dob egy csókot.. Mindig ezt csinálta. De már elment.. Újabban mellettem volt egy hely, ahova a tanárnő ültette a srácot.. Frusztráló érzés.. Mikor a mellettem lévő padot elfoglalta, felém fordult és beszélgetést kezdeményezett...

Prolouge

*AnnaBell

  Fáradtan hunyom le a szemeimet, este 11-kor. Mindenki házi dolgozatát befejeztem.. Hát,igen... Ez az én felelősségem, mióta elkezdtem a gimnáziumot. Most éppen a mélytengeri élővilág volt feladva bioszból. A tanár egy emberi keselyű. Ráadásul holnap jön még két tanuló, akiknek valószínűleg, úgyszintén írhatom a mindenféle tanulnivalót. Mondhatnám ezt is:

- Hagyjatok már, a francba! Elég nekem 30 embert ellátnom házival!

De valójában szeretem ezt csinálni, mert én ahányszor megcsinálom, annyival leszek intelligensebb, mint a szőke tyúkok az osztályban, akik helyett pénzért tanulnak. Anyámék nem tudnak erről semmit, azt hiszik sok barátom van és szeretnek. Igazából én csak azon lepődöm meg, hogy anyám Chelseat (Bunkó, népszerű ringyó, akkor jársz jól, ha rád se néz. Ha rád néz, fuss!) korrepetálja, de nem tudja mennyire utál. Gondolom minden alkalommal amikor eljön hozzánk "tanulni", elnyomja a kis álszent dumáját, amit minden tanár bekajál. De anya legalább pénzt keres ezzel, amiből az következik, hogy ez megint csak nekem jó. Egyébként AnnaBell Whitemelas vagyok, 16 éves és egy hatalmas lúzer. Talán csak az emberiségnek ismeretlen területeken nem tudnak a bénázásaimról. Ha még te sem hallottál rólam, az egy világegyetemi véletlen lehet.  Ugyanúgy a viccek szereplőjévé lettem, mint mondjuk a szőke nők vagy a rendőrök:

- Hány Whitemelas kell, hogy kicseréljen egy villanykörtét?

- ??

- Három: az egyik megír egy dolgozatot, a másik folyamatábrát készít a harmadik meg hívja a 911-et.

(Erre persze egetverő hahotában törnek ki a felek)

Ezek után minek is keresem a névtelenséget, mikor szinte minden percben kifiguráznak. Ha jól sejtem, népszerűbb vagyok az áldott jó Chelseanél.. Csak rajtam röhögnek, őt meg menőnek tartják. Ezek után persze mindenki azt hinné, valami önvallomásra készülök, mint a nagy celebek (ergo: sajnáltatom magam, és hosszú sorokon át öntöm ki a lelkem sanyarú sorsomról), de nyugi.. semmi hasonlóra nem fog sor kerülni. Az én életem nem sanyarú, mindössze..béna. 

 Mivel ott kezdtük, hogy én lefeküdtem aludni, ezért térjünk oda vissza. Nálam ez nem úgy megy, mint a filmvásznon, hogy 2 perc sem kell ahhoz, hogy elaludjak. Nem.. hosszú percek telnek el, mire álom jön a szememre. Pillanatnyilag a bárányokat számolgatom.. 1.. 2....... 4526... (Anna hangos horkolásban tör ki)

[Másnap]

 Reggel frissen, fitten, fájó fejjel kelek. Már előre a hátam közepére se kívánom ezt a napot. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden reggeli apróság kimarad. Nagy vontatva feltápászkodok az ágyamról, majd a konyha felé veszem az irányt. Eszek egy kisebb adag gabonapelyhet, tejjel és megcélozom az emeleti fürdőt. Letusolok, fogat mosok. Sminkelni nem szoktam, nem az én világom. De, ennek ellenére anyám kozmetikumai ott figyelnek minden fürdőszobai polcon. Kivánszorgok a fürdőből, egyenesen a szobám felé.  Bepakolom a táskámba a tancuccok mellé a vastagabb kötegű házi dolgozatokat.. Mielőtt csendesen kiosonhattam volna a házból, meghallom anya hangját.

- Anna! Kincsem! Ne vigyelek el?

Anya nagyon lelkes, nem tudok neki nemet mondani. A probléma az, hogy egyetlen barátom, remélhetőleg már kint vár a kapu előtt. Kapok egy sms-t:

 Hello Whitey.. Mi a dörgés? Akkor megyünk együtt?

 Hannah Xx

 Anyával megyek.. Jössz velünk?

AB. xx

 Sorry.. Inkább megyek gyalog. A suliban tali!

Xx

Anya gyorsan felkapott valami göncöt és eldobott a suliba. Épphogy a folyosóra érek, már meg is rohamoznak. Éppen csak hogy szét nem tépik a táskámat. Szorgalmasan kiosztom az irományokat- persze 0 köszönet- mielőtt még a táskám odaveszne.

- Hello Whitey!- csapom be a szekrény ajtót,és Hannah áll ott.

- Szia Hans!

- Tudod, már egy kicsit idegesít, hogy mindig megbeszéljük a talit és te lemondod anyád miatt...

Hannah hosszú mondatokba ecseteli, hogy milyen rosszul esik neki minden, majd megbocsát és a többi.. De nem tudok figyelni a mondandójára. Történetesen mikor elsétáltunk az igazgatói előtt, szörnyű érzés tört rám. Az ereimben megfagyott a vér és  hirtelen felindulásból be tudtam volna törni egy ablakot a puszta nézésemmel. Idáig még sosem éreztem ilyet. Mikor az ablaknál voltunk gyorsan odakaptam a fejemet és két ismeretlent láttam meg. Háttal álltak, így nem láttam őket. Gondolom a dirivel beszéltek. De őt is eltakarták. Mindketten fekete bőrdzsekiben voltak. Az egyikük lány (a hosszú, szőke hajból ítélve), a másik valószínűleg fiú, szintén szöszi. A csaj hosszú, fekete bőrcsizmában és fekete bőrnadrágban feszített. A srác fehér Suprában és egy fekete csőfarmerben  szobrozott. Annak ellenére, hogy szépen lassan haladtunk el az ablak előtt, az ismeretlenek egyszer se néztek hátra, vagy láttam volna Mrs. Higgins arcát. 

- Anna! AnnaBell! Figyelsz te rám?!- rikácsolt nekem Han.

- Ööö- gyorsan visszatértem a valóságba, az érzés is elmúlt- Persze! Mindenre pontosan eml...

- Ajjh- ezzel megforgatta a szemeit és elhaladt abba a terembe ahol kezdeni fog. Valahogy sejtem, hogy nagyon berágott. Én se bámészkodtam tovább. Bementem a terembe, ahol is Chelsea McValmer éles tekintetével találtam szembe magam. Elfutottam volna, de lábaim vezéreltek. Odasétáltam a kisebb csipet- csapathoz. Még oda sem értem, de már egy tucat becsmérlő szempár szegeződött rám. Mondtam volna valami felmentő dumát, hogy ne kelljen bájcsevegnem, de rám jött a "szófosás".

- Szia! Hogy vagy? Hogy telt a  hétvégéd?

- Ahh- felém emelte a kezét, arra célozva, hogy fogjam be. (Ez már kellemetlen volt, tekintve, hogy mostmár tényleg mindenki engem bámult)- Hol van a dogám?

- Jaj! Persze- a kezébe nyomtam az előbb említett papírokat.

Még csak egy pillantást se vetett rá, hanem minekutána lassan már egy perce vesztegeltem ott előtte, flegmán rám nézett és ezt mondta:

- Elmehetsz!

Huhh! Ez szörnyen kínos volt. Holnap.. Á! Már a következő szünetben is ez lesz a téma. Hátrasétáltam a padomhoz (Igen! Külön padot tartanak nekem, ami tele van firkálva sértőbbnél sértőbb gondolatokkal, persze nem én írtam őket oda) és lehuppantam a rozoga székre. Kisvártatva becsöngettek és a biosztanár becsörtetett a terembe. Lerakta a táskáját meg a naplót és egy néma perc telt el azzal, hogy mindenkire szikrákat vetett a szemével. Majd furcsán magas, szinte rikácsoló hangján meg is szólalt.

- Vegyük elő a házi dolgozatokat!

Mindenki a táskáját bújja, mikor kopogtatnak az ajtón...

Nem rész!

Kedves olvasók!

 A blogon átalakítást végzek! Várható nyitás: 2014. 01. 05. Azért köszi, hogy benéztetek! Xx