13. Do you believe in the vampires?

*Chelsea

 Valami nagyon buta rémálmom volt Niallről, Annáról, a pizzás srácról és az új tanárunkról. Azt hiszem, túl sok horrort nézek mostanában! Egyébként fogalmam sincs, mi történt éjszaka. Azt tudom, hogy Kicsi Jennyvel és Agnesszel megálltunk valahol inni. Pár sört tuti elfogyasztottunk, de biztosan volt ott más is, ha ennyire kimaradtak az események!

 Az egész napot ágyban kívántam tölteni. A fejem kavargott, gondolom, a másnaposságtól. Megkértem anyát, hogy három óránként küldjön fel sütit és szerelmi bánatra hivatkoztam. Azt hiszem, anya csak egy naiv kislánynak lát, akinek egyébként fogalma sincs a szerelemről. Pedig biztos vagyok benne, hogy jóval tapasztaltabb vagyok, mint ő!

 Amikor változásra van szükségem, a Facebookon lecserélem a borítóképemet, aztán felrakok egy újat profilképnek. Miután ezen túlestem, szerelmes üzenetekkel halmoztam el Niallt. Biztos, hogy nem ok nélkül igazolt vissza! Ha komolyan azzal a kis stréber libával akar járni, legyen, de nekem biztosítanom kellett arról, hogy a szándékaim halálosan komolyak! Részletesen elmeséltem, mit álmodtam róla. Annát csak úgy érintőlegesen említettem és igyekeztem csókjelenetekkel kipótolni a teljesen homályos részleteket. Azt hiszem, a végeredmény elég izgató lett. Ha más csinálna hasonlót, azt mondanám, hogy beteg, de tőlem ez cuki és kedves!

 Estére feladtam. Niall nem csak, hogy nem válaszolt, de még csak nem is jelezte a Facebook, hogy esetleg az addig elküldött üzeneteimet látta volna, így gyorshívón tárcsáztam a húgát, de a tizenöt alkalomból egyszer sem vette fel, viszont háromszor sikertelenül kezdeményeztem hívást. Aztán rájöttem, hogy az anyja megtiltotta, hogy telefonáljon. Biztos Kicsi Jenny is sokat taperolja a telefonját, mert mióta otthon kell hagynia a telóját, azóta mindig elkéri az enyémet. Nekem még vezetéskor is hiányzik a kezemből!

 Egyébként irigyeltem Kicsi Jennyt, amiért az anyja foglalkozik vele. Szerintem kicsit túl szigorú nő, de az az igazság, hogy nem is találkoztam még vele.

 Hirtelen az jutott eszembe, hogy valószínűleg azért nem tudom elérni Jennyt, mert Agnesszel lóg a városban. Tulajdonképpen bírnám Agnest, mert mindig vágytam rá, hogy legyen egy húgom, de nagyon zavar, hogy Kicsi Jenny és közém áll. Kicsi Jenny az egyenes út Niallhöz!

 Átkapcsoltam a tévét. A helyi adón épp a város híreit adták le. Mindig is szórakoztatónak találtam, hogy egy olyan apró városban, mint ez, ahol nem történik semmi, egy teljes órát áldoznak arra, hogy elmondják, hogy ma sem történt semmi... legalábbis erre számítottam. Aztán jött a hír: egy fiút, aki az iskolánkba járt, holtan találtak a suli mögötti kukákban. Hirtelen félrenyeltem a süteményt.

 - Az áldozat nyakán több apró lyuk található - magyarázott a riporter. - Ezek párosával, látszólag egyforma távolságra vannak egymástól. Az ádozat vérét valószínűleg ezeken az apró lyukakon keresztül távolították el az utolsó cseppig a testből...

 Majdnem felsikoltottam.

 - Micsoda? - húzódtam közelebb a tévéhez.

 Nem mutattak sokat a holttestből, de felismertem a fiút. Utoljára akkor láttam, amikor Kicsi Jenny kisétált vele az ebédlőből. Kíváncsi vagyok, hogy Jenny mit tud. Sosem keltette fel még így az érdeklődésemet a tévé. Háromszor mentem fel a Facebookra majd léptem ki anélkül, hogy bármit is csináltam volna, mert nem tudtam, kinek írjak. Erre rá kell állnunk! Mi fogjuk felderíteni a rejtélyt! Chelsea Rowland végre megkapja a jól megérdemelt figyelmet!

 - Olyan, mint a filmeken a... - dünnyögtem magam elé. - A vámpírok...

 Arra gondoltam, hogy délután átugrom Jennyhez és elmesélem neki, hogy milyen izgalmas ötlet lenne nyomozni. Az új Agatha Christie vagyok!

*Niall

 Jenny újabb eltűnése már meg sem lepett. A telefont hiába vitte magával, nem vette fel. Vagy ötvenedszerre hívtam, és a telefon már nem is kapcsolt.

 - Meg kell keresnem - közöltem Katharinával.

 - Tudom, hogy nehezet fogok kérni, de hagyd a fenébe! - legyintett. - Először is, magától ment el, és nem akarja, hogy utolérd. Másodszor meg itt van a nyakunkon egy vadonatúj vámpír, akivel muszáj lesz egy ideig egy fedél alatt lennünk, mert nincs elég erőm, hogy megáldjam, hogy járhasson a napfényben, egy boszorkány, aki minden erejét lekötötte még életekkel ezelőtt és én, aki majdnem teljesen kimerültem, és ezen kívül többszázméteres körzeten belül két bosszúálló, kőkemény vámpír les ránk és ha jól értettem Adelinát, vérfarkasok is kószálnak odakint...

 - Igen, Jenny farkasai - vágtam közbe. - Mi van, ha megint valami baja esett?!

 Láttam Katharinán, hogy megérti.

 - Két órát kapsz! - közölte. - Ha egy percet is késel, komolyabb büntetést kapsz, mint a számolás!

 Halványan egymásra mosolyogtunk. Rápillantottam az órámra, intettem Annáéknak, majd kisiettem a házból. Nem kellett sokáig kutatnom, szinte rögtön megéreztem a ház körül Rawen szagát. Gyalog követtem a nyomot, mert féltem, hogy a kocsiban elveszíteném. Az egyáltalán nem aggasztott, hogy Katharina bűbája megszűnt, de a tudattól, hogy Rawen első dolga volt idejönni, miután ez bekövetkezett, rendesen kitört a frász!

 Túl későn figyeltem fel egy másik szagra. Mire sikerült felfognom, mit érzek, már neki is ütköztem egy több, mint két méter magas vérfarkasnak. Az állat felmordult, és már vetette volna rám magát, de hirtelen megállt a mozdulatban és emberi alakot öltött.

 Örültem neki, hogy férfi volt, mert nem volt rajta ruha!

 - Horan! - morogta.

 - Rendall! - mordultam vissza.

 Az, hogy nem kedveltük egymást, enyhe kifejezés! Ahányszor találkoztunk, meg akartuk ölni egymást, de most nem volt kedvem verekedni. Túl sok időt és energiát őröl fel!

 - A húgodat keresed? - sziszegte.

 - Eltaláltad.

 - Az áruló vérszopóval van - közölte. - Remélem, nincs kedved megküzdeni! Az a parancs, hogy nem bánthatok senkit ok nélkül.

 - Ez Jenny parancsa? - kerekedett el a szemem.

 A vérfarkas biccentett. Elképedtem. A húgom, aki reggelente nem tudja eldönteni, hogy mennyire kenje ki feketére a szemhéját és mindent elhisz egy olyan béna hazudozónak, mint Rawen, képes parancsokat osztogatni a vérfarkasoknak? Nekem itt valami nagyon csúnyán kimaradt!

 - Téged csak akkor bánthatlak, ha te kezded - magyarázta el a szabályokat. - Adelinát akkor, ha bármelyik Fehér Boszorkánynak baja esik.

 - És Rawennel mi a helyzet? - tudakoltam.

 A farkas elvicsorodott.

 - Különben nem lennénk itt! - vont vállat. - Kicsi Jenny nem szereti, ha kihasználják. Még egy darabig elszórakozik a kis játékával, mielőtt eltörné. Bosszúállásban mindig is partner voltam!

 Ez volt az első egész életem során, hogy Rendall olyasmit mondott, aminek örültem. Szóval Jennynek mégis csak van egy kis esze?

 - Az hogy te itt vagy, azt jelenti, hogy Adelina is a közelben van?

 Rendall összehúzott szemekkel nézett rám.

 - Arra van. Gyógynövényeket szed Katharinának.

 - Miért? - képedtem el.

 - Nem valami gyors a felfogásod - közölte szárazon. - Az életük egymáséitól függ. Adelinának érdeke, hogy Katharina jól legyen. Véleményem szerint a húgod mindenről tökéletesen rendelkezett.

 Nem nagyon érdekelt Rendall véleménye, és továbbra sem voltam meggyőződve arról, hogy Jenny képes úgy alkut kötni bárkivel is, hogy jól jöjjünk ki belőle.

 - Mi Jenny szerepe az alkuban?

 Most a vérfarkas szeme kerekedett el.

 - Még te sem tudod? - furcsálkodott. - Részleteket nem mondott el, csupán annyit, hogyha nem teljesíti, amire megesküdött, Adelina megöli.

 Ez érdekesen hangzik, mivel nem hiszem, hogy bármelyik vérfarkas hagyná, hogy Adelina akár csak egyetlen ujjal is hozzáérjen, mindazonáltal Jennynek csak egyetlen szavába kerül, és gondolkodás nélkül széttépik Adelinát vagy Rawent. Ebből a szempontból az alku nem nevezhető becsületesnek, de el tudom képzelni, hogy Jenny van olyan bolond, hogy ha Adelinát a vérfarkasok meggátolnák abban, hogy megölje, találna rá módot, hogy meghaljon, csak hogy betartsa a szavát.

 Épp nyitottam volna szóra a számat, mikor Rendall hirtelen átváltozott és belevetette magát az erdőbe. Elindultam arra, amerre Adelinát sejtettem. Átfutott az agyamon, hogy valami még van rajtunk kívül a városban, amit én valamiért nem érzékelek. Lehet, hogy rám nem ártalmas, és azért, de Rendall is elég gyorsan távozott és Rawen is furcsa volt, mikor legutóbb faképnél hagyott bennünket. Bár nem bánom, hogy elszelelt. Nem tudtam volna megvédeni Katharinát és Annát is.
 Ekkor éreztem meg Adelina édes illatát, amitől párszáz éve az eszemet vesztettem és valójában most sem hagyott hidegen.

*Anna

 Cathy és én fenntartással közeledtünk Agnes felé. Az újdonsült vámpír érezte, hogy közeleg a pirkadat és tudta, hogy hamarosan le kell mennie a pincébe, de nem adta fel; az ajtó körül sündörgött és várta Jennyt. Az agyamra ment.
 - Hozzak még vért? - kérdeztem.
 Agnes csak biccentett. Amúgy kedves lány volt, de ez a Jenny-mániája már kezdett az idegeimre menni. Tíz percenként kérdezte meg, hogy Kicsi Jenny mikor jön vissza és mi mindannyiszor közöltük vele, hogy nem tudjuk. Ekkor csalódottan végigmért bennünket, majd visszatért az ajtót tanulmányozni.
 Cathy hatalmas és nehéz könyveket lapozgatott. Egyre elkeseredettebb lett. Látszott rajta, hogy már a sírás kerülgetni. Készített magának még egy csoda-teát, amitől egyre jobban erőre kapott, de még mindig nem állt készen rá, hogy elvégezzen egy bonyolultabb varázslatot.
 Végül kifakadt.
 - Ezek az átkozott könyvek használhatatlanok! - kiáltott fel, majd özönleni kezdtek a könnyei. - Ha én kötöttem volna le az erődet, fel tudnám oldani, de arról egyikben sem írnak, hogy mi van akkor, ha magadnak kötöd le... ráadásul életeket élsz le úgy, hogy nincs varázserőd... azt hittem, ha egy életen át nem használod az erődet, a következő életedben vagy nem lesz, vagy nagyon gyenge leszel... ez példátlan... és nincs segítség vagy használati útmutató hozzá.
 - Ugyan, Cathy! - simogattam meg a hátát. - Nem tudom, hogy mit tettem... ööö... életekkel ezelőtt... meg miért, de meg fogjuk oldani. Emiatt nem kell aggódnod!
 A nő hisztérikusan ellökte a kezem.
 - Úgy szeretnék segíteni! - zokogott magából kikelve. - Neked, hogy visszanyerd az erődet, Niallnek és Jennynek, de nincs erőm, nem tudom, mit csináljak és...
 - Cathy! - mosolyodtam el. - Nem kell értünk felelősséget vállalnod!
 Leereszkedett egy székre, megtörölte a szemeit és mélyeket lélegzett.
 - Igazad van - motyogta maga elé. - Ne haragudj, utálom, mikor hasznavehetetlen vagyok!
 - Nem vagy az! - ültem le mellé. - Valójában én vagyok hasznavehetetlen. Van erőm, de nem tudom használni. Rawen meg akar ölni és én nem tudom magam megvédeni. Ti pedig vigyáztok rám mindennek ellenére. Te viszont, Cathy, nagyon hasznos vagy! Rengeteg tapasztalatod van és ha valaha sikerül feloldani az erőmet, tudom, hogy segítségemre leszel mindenben. - Cathy egy darabig hümmögött maga elé, majd folytattam. - Te még a régi életeidre is emlékszel. Mondd, hogy tudsz rájuk visszaemlékezni?
 Cathy vállat vont.
 - Egyszer csak beugrik valamiről - felelte. - Egy hely, ahol előző életemben jártam vagy egy személy, akivel már találkoztam előző életemben... egyszer kagylógyűjtés közben felkaptam egy követ, és akkor törtek rám a régi emlékek...
 - Egy kő miatt? - furcsálkodtam.
 - Azt a követ 1700 telén áldottam meg egy fiúnak, akit nagyon szerettem... és egy ütközetben azon a parton esett el, ahol a követ találtam 1823-ban. A varázserőm már elszállt belőle és nem tudom, hogy működött-e valaha is.
 - Miféle bűbáj volt? - kíváncsiskodtam.
 - Halálosan szerettük egymást - mesélte Cathy. - Szerettünk volna együtt élni egyszer egy másik életben, ezért megbűvöltem, hogy szülessen újra és újra, amíg végre egymásra nem találunk egyszer és akkor élhetünk boldogan...
 - Honnan fogod tudni, hogy ő az?
 - Ha megcsókoljuk egymást, mindketten emlékezni fogunk - vont vállat Cathy. - Egyelőre senki sem az én hercegem volt, akivel eddig csókolóztam.
 - Csak mi, boszorkányok térhetünk vissza?
 - Nem - mosolygott Cathy. - Az emberek is visszajönnek és páran képesek emlékezni is a korábbi életeikre. Főleg azok térnek vissza, akiknek még akad tennivalójuk ebben a világban. Sok világ van még ezen kívül, de az elménk számára ez felfoghatatlan. Viszont minél többször térsz vissza, annál nehezebb és annál unalmasabb a világ. Különösen ez az új, amiben mindenki nyomkodja a telefonját és nem társalgunk egymással... komolyan mondom: inkább a máglyahalál és a háborúk, mint ez!
 - Azért jó lehetett megélni annyi mindent - kotyogott bele Agnes, aki ki tudja, mióta hallgatózott már. - Biztos nem voltak gondjaid a törivel, mint nekem!
 - Dehogynem - nevetett fel Cathy. - Csak gondjaim vannak a történelemmel. Elsősorban azzal, amiket én láttam. Másodszor pedig az a sok hazugság, amit veletek akarnak elhitetni... Nem minden úgy volt, ahogy a könyvekben áll.
 Ez egy kicsit elkeserített. Szerettem volna kérdezősködni, hogy pontosan miféle hazugságokról van szó és miről hazudoznak, de ekkor kivágódott az ajtó és Agnes riadtan sietett be a nappaliba, hogy egy ugrással átlendüljön a kanapén és a dohányzóasztal alá vesse magát.
 Cathy-vel halálra vált arccal néztünk össze. Még annyi ereje sincs, hogy önmagát megvédje, rólam nem is beszélve! Agnes pedig hiába vámpír, még túl gyenge ahhoz, hogy úgy dobáljon embereket, ahogy Rawen tette Niall-lel! Tehát minden okunk megvolt a pánikra!

*Adelina

 Olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben az első találkozásunkhoz. Akkor egy kopott kosárba szedegettem a gyógynövényeket egy boszorkány parancsára, amiért megkaptuk az áldását, ami segített, hogy járhassunk a nappal. Niall ugyanúgy megállt mögöttem és nézett, talán gyönyörködött bennem... és én akkor is megéreztem, hogy mögöttem van, ahogy most is, de attól még most is megállt. Láttam magam előtt a múltbéli idilli képet, amikor hófehér ruhában, sárpettyekkel az alján gyűjtögettem a füveket, Niall pedig egy zsákból készült ruhában, koszosan állt és megbabonázva figyelt. Azt sem vette észre, mikor hozzászóltam, annyira le volt nyűgözve. Aztán elnézést kért és elhátrált, de csak hogy egy gyönyörű csokor virággal térjen vissza, amit ő maga szedett. Hiába voltak ínséges idők, eszembe sem jutott, hogy megöljem vagy akár csak megkóstoljam a vérét. Ehhez képest most egy szimatszatyorba gyűrtem a gyógynövényeket, fekete ruhában... száz éve eszembe sem jut szoknyát felvenni és négyszer annyi ideje megtanultam, hogy nem öltözöm figyelemfelkeltően vagy kihívóan, mert az emberek könnyen megjegyeznek. Csak úgy élhetjük túl, ha elfelejtenek minket.
 Már nem bírtam tovább és felegyenesedtem.
 - Elég a nosztalgiából? - tudakoltam.
 Mikor megfordultam, Niall ott állt egy hatalmas csokor virággal a kezében, lesütött szemmel, félszegen, de most nem volt koszos az arca, mint régen és a legújabb trend szerint öltözött nagyon drága ruhákba. Elakadt a szavam és néztem rá értetlenkedve.
 Niall közelebb jött.
 - Sosem elég a nosztalgiából - vont vállat. - Annyival könnyebb volt minden régen. Mikor emberek voltunk, csak az kötött le, hogy legyen mit ennünk és hogy megfeleljek apám elvárásainak... hogy vigyázzak anyámra és a húgomra és tegyek minden egyes nap valamit a faluért, a közösségért, amiben éltem. Most pedig lopom a vért a rászorulóktól hektószámra, néha ösztönből megölök valakit és nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, mert valójában mocskosul élvezem, ami nem jó. Mindig azt tanultam, hogy védenem kell a gyengébbeket, és apám minden tanítását megszegtem, és még a húgomat sem tudom megvédeni önmagától. Mondd, nem élhetnénk egy kicsit a múltat?
 Könnybe lábadt a szemem.
 - Azért hívják múltnak, mert már nincs - feleltem suttogva.
 A fiú elmosolyodott.
 - Gondoltam, hogy nem állunk neki közösen felidézni mindent - emelte rám a tekintetét. - Adelina, mit kértél Anna és Katharina életéért cserébe?
 Férfiak! Sosem hagyják, hogy a nők maguk oldják meg a dolgaikat! Mindig mindenről tudni akarnak, pedig valójában nem hallják meg a valódi válaszokat.
 - Sajnálom, de nem tudhatsz róla - közöltem vele hidegen.
 - Miért nem? - akadékoskodott Niall.
 - Mert beleavatkoznál - magyaráztam. - Tay jól csinálja és most az egyszer nincs rád szüksége.
 Még az is lehet, hogy végül életben hagyom, ki tudja? Bizonyára ezért kötött velem alkut, hogy szükségem legyen rá. Valószínűleg tisztában van vele, hogy bármikor képes lennék megölni őt lelkiismeret furdalás nélkül. Csak az bántana, hogy mindkét férfi, akit szeretek, szenvedne emiatt. Ha bármelyikünk megszegi az alkut, a másik szabadon megölheti ám akkor szembe kell néznie Rawen és Niall haragjával. Egyikünk sem nyer vele, ezért is fontos, hogy betartsuk a játékszabályokat. Az is szabály, hogy senkinek nem beszélünk konkrétan az alku tárgyáról. Ezt ugyan megszegtem, de el kellett hogy érjem, hogy Niall bízzon bennem.
 Niall felé emeltem a táskát.
 - Ezeket a boszorkányodnak szedtem - közöltem szárazon. - Elviszed neki?
 - Persze - vette el tőlem, majd felém nyújtotta a csokrot. - Ezt pedig én szedtem neked.
 Elfogadtam tőle. Elképzeltem, hogy magához von, átkarol és megcsókol, hogy pirkadatig szívjuk egymás vérét az erdőben és... Niall hátat fordított és elindult.
 Egy pár méter után visszanézett.
 - Akkor most jössz vagy sem? - kérdezte mosolyogva.
 - Persze... megyek - feleltem zavarodottan.
 Rájöttem, hogy fogalmam sincs, hogy hová készülünk, mert nem említett semmit ezzel kapcsolatban, de mielőtt odaértünk volna, rájöttem és az ötlet nagyon nem tetszett.

*Katharina

 Niall úgy robbant be a konyhába, mint egy atombomba. Alaposan kitört tőle a frász. Biztos voltam benne, hogy valami bajba keveredett, és mikor Adelina feltűnt mögötte, arra gondoltam, hogy hazáig kergette vagy ilyesmi... de Niall arca sugárzott az örömtől.
 - Adelina szedte - dobott elém egy táskát. - Gyógynövények.
 - Megsokszorozza a varázserőt - fűzte hozzá Adelina.
 Gépiesen nyúltam a táskáért, kinyitottam és egy kondérba szórtam a tartalmát. Ez valami különleges növény, előző életeim egyikében már találkoztam vele, de nem emlékeztem rá, hogy mire való. Csak remélni tudtam, hogy nem mérgező.
 Felengedtem vízzel a fazekat és a tűzhelyre tettem.
 - Mióta randizgatsz Adelinával? - fordultam Niall felé. - És hol a húgod?
 Lopva Anna felé pillantottam. A lány féltékenyen méregette Adelinát, majd bosszúsan Niallre pillantott. Reméltem, hogy a fiú elég tapintatos lesz... túlságosan boldognak tűnt, ahogy beesett az ajtón!
 Niall megvonta a vállát.
 - Nem randiztunk - felelte. - Összeakadtam Rendall-lal, az egyik vérfarkassal, aki mindig Adelinát figyeli...
 - Jól tudom, ki az a Rendall - bólogattam hevesen. - És?
 - Aztán megfeledkeztem Jennyről - vallotta be végül Niall. - Elvesztettem a nyomát a farkasok miatt...
 Már épp nyitottam volna a számat, hogy megmondjam neki, hogy nincs szükség a hazugságaira, mikor Adelina megszólalt.
 - Nos, a farkasok tényleg rettentő büdösek - bólogatott Adelina. - Viszont én tudom, hol van a húgod. A pizzériától nem messze, a város határában kivettünk egy házat. Rawen odavitte.
 Egy pillanat alatt besokalltam. Kirontottam a házból, becsaptam magam mögött az ajtót és megkerestem a vérfarkast, aki Adelinát követte. Szerencsére nem Rendall volt, hanem Amaris, akit azért régebb óta ismerek. Találkozásunkkor éppen ruhákat teregettem a ház előtt, Amaris pedig sosem változott vissza emberré anélkül, hogy ne kerített volna ruhát magának és nagyon megörült, mikor látta, hogy egy a méretünk. Egyébként egy hihetetlen szép lány volt, egyszer még Rawen fejét is sikerült elcsavarnia.
 - Jó estét! - mosolygott rám egy bokorból.
 - Esetleg Romolus Channingről tudsz valamit? - érdeklődtem. - Nem jött veletek?
 Amaris szeme elkerekedett.
 - Hajnalban érkezik - bólintott. - A falkából sokan idejöttek és érdekli, mi készül itt. Valami van a levegőben... furcsa, hogy épp róla érdeklődsz.
 - Szükségem van a szövetségére - feleltem könnyedén.
 Amaris összehúzta a szemét, még valami halk, morgó hangot is hallatott. Amaris vezére Romolus, egyike a legerősebb vérfarkasoknak, viszont ő és Jenny utálják egymást.
 - Ugyan már! - legyintettem. - Nem Jenny ellen szövetkezem vele! Mondd meg neki, hogy a várom a grillpartira! Köszönöm, Amaris!
 A lány elmosolyodott.
 - Neked bármikor! - biccentett. - Ha nem haragszol, most megyek! Hűvös van ahhoz, hogy... tudod...
 Bólogattam, majd visszasiettem a házba. Amaris rettenetesen szemérmes volt! Nem szerette, ha látják meztelenül vagy átalakulni vérfarkassá. Volt, hogy hetekig nem változott vissza emberré, mert egy gyerekre vigyázott, aki elveszett az erdőben és egyébként Kutyuskának hívta őt, de hát nem talált sehol ruhát magának, így maradt farkasbőrben.
 Adelina készségesen fordult felém.
 - Ha gondolod, meggyőzöm Rawent, hogy hozza haza Tayt - ajánlotta fel. Biccentettem, mire telefont ragadt. - Rawen! Horanék túszul ejtettek! A banya valami gyökeret akar megitatni velem. Hozd vissza Tayt, vagy végeznek velem! Húsz percet kaptunk! - Azzal lerakta a telefont. - Annak a gyógynövénynek amúgy is mérgező hatása van a vámpírokra.
 Elképedtem Adelina viselkedésén. Elmondta, hol szállnak meg Rawennel, hogy akár meg is mérgezhetném és egyáltalán nem érezte veszélyben magát. Gyanakodva a főzethez léptem és kimertem magamnak egy keveset egy bögrébe. Megittam és éreztem, hogy tényleg nőni kezd tőle az erőm.
 - Óvatosan! - szólt Adelina. - Két óránként igyál egy bögrével, különben túlságosan felgyülemlik az erőd!
 Az tényleg nem lenne jó! Eddig ahány boszorkánnyal ez történt, mind becsavarodtak és egy hét alatt kiirtottak teljes megyéket, iszonyatos mészárlást rendeztek... épp meg akartam kérdezni, honnan tud ennyi mindent a gyógynövényekről, mikor felpattant, küldött egy mosolyt Anna és Niall felé, intett felém egyet, majd kisétált. Úgy két perccel később megállt egy autó a ház előtt.

*Niall

 Este sokat dumáltunk Adelinával. Megbeszéltük, hogy nincs közös jövőnk, átverve éreztem magam amiatt, amit Rawen mondott. Ki akartam lépni végre ebből a szerelmi három-, vagy négyszögből, ha Jennyt is számítjuk. Nagyon rendes lány, megértő... látom, hogy miért voltam oda érte annyira egykor, de tovább kell lépnem, és ő ezt hagyja, sőt!
 - Most Annán a sor! - mondta még az erdőben.
 Még ő hozta fel Annát! Direkt nem is említettem, ahogy ő is kerülte a Rawen-témát, hogy ne keltsünk egymásban rossz érzéseket.
 Mikor Katharina kirontott a házból, hármasban maradtunk a konyhában Annával, és akkor Adelina felé fordult, és azt mondta neki:
 - Ne aggódj miattam! Tiszteletben tartom, ha mást választanak helyettem.
 Adelina segített Katharinának visszanyernie az erejét. Mielőtt távozott, még hazarendelte a húgomat, majd egy mosollyal, amivel valójában az áldását adta ránk, kilibbent az éjszakába. Nem szakítottunk kimondottan, de nem is tartoztunk össze. Viszont nem végeztünk örökre egymással, ezt sajnos éreztem magamon is. Bár úgy tűnt, nem haboztam, mikor azt mondtam, Annát választom, egy pillanatra azt hittem, képtelen vagyok ezt kimondani. Jó, hogy kimondtam, mert most már végre barátok vagyunk Adelinával...

 Miután Adelina távozott, hallottam, hogy Rawen autója lefékez a ház előtt. Amint kinyílt az ajtó, Agnes rögtön ugrott.
 - Kiiiicsi Jennyyyyy!! - sikította.
 - Menj a pincébe! - torkolta le a húgom. - Kel a nap. Mindjárt utánad megyek!
 Aztán belibbent a konyhába. A sminkje elkenődött, a haját valószínűleg a menetszél borzolta össze. Nem volt rajta cipő, se nadrág. Egy szál ingben volt, ami félre volt gombolva, így a fél melle kilátszott. Azért annyira sikerült felöltöznie, hogy fehérnemű volt rajta, úgyhogy annyira nem hozott minket zavarba, mint a teljesen meztelen Rawen, akinek a kezét fogta.
 - Adelina? - nézett körül értetlenül Jenny.
 - Elengedtük - legyintett Katharina. - Rawen, köszi, hogy hazakísérted Jennyt, elmehetsz!
 Rawen gonoszan elmosolyodott.
 - Tay meghívott - közölte. - Azon kívül szeretném rajtatok tartani a szemem! Ha Adelinának valami baja esik, Anna jön! - Azzal Jenny felé fordult. - Tényleg vámpír lett! - Kacagott fel. - A farkamat bámulja.
 - Vegyél fel egy gatyát! - morogta Jenny.
 Azzal elengedte a kezét és leparancsolta a fülig vörös Agnest a pincébe. Rawen megállt a konyhaajtóban és élvezte, hogy a meztelen testével zavarba hozhat minket. Nem győzött vigyorogni.
 - Nem tudom, minek örülsz! - jelentette ki Katharina. - Láttam már nagyobbat is!
 Rawen még szélesebben vigyorgott.
 - Az a baj, hogy csak nézegeted a faszokat! - mondta, majd felém fordult. - Amúgy a húgod nem panaszkodott érte!
 - Mit kell tennünk ahhoz, hogy felöltözz végre? - fakadt ki Katharina.
 - Vagy elhúzz! - szorult ökölbe a kezem.
 - Úgy döntöttem, maradok egy kicsit veletek - közölte vigyorogva Rawen. - Nem örültök?
 - Szerintem csináljuk ki! - ugrott Katharina.
 Nekem sem kellett több. Felkaptam egy kést, és már estem volna neki Rawennek, amikor kinyílt a pince ajtaja és Jenny a következő másodpercben puszta kézzel megragadta a kés élét pontosan Rawen szíve előtt.
 - Ejnye, Niall, hogy viselkedsz egy vendéggel! - korholt Rawen.
 Nem foglalkoztam vele, hogy Jennynek mekkora fájdalmat okozok, toltam nyovább a kést teljes erőmből. Jenny próbálta visszatartani, de nem nagyon talált fogás, végül egy egyszerű mozdulattal eltörte a kést. Azért azt a fél centit, ami fém még maradt rajta, beleállítottam Rawen vállába.
 - Miért bántod a húgodat? - kérdezte Rawen tettetett meglepetéssel a hangjában.
 - Az volt a kedvenc késem! - hitetlenkedett Katharina, majd Rawen felé fordult. - Azonnal öltözz fel!
 Legnagyobb meglepetésünkre erre Rawen szó nélkül kiment az autóhoz. Jennynek nem csak a testén, a vérén is éreztem Rawen bűzét. Folyamatosan egy szó zakatolt a fülemben: ribanc. Minden lelki erőmre szükségem volt, hogy ne üssem meg, vagy öljem meg azonnal.
 Katharina gyengéden eltolt tőle.
 - Jenny drágám, beszélhetnénk? - ültette le.
 Katharina ugyanúgy remegett a dühtől, mint én. Anna már nagyon kényelmetlenül érezte magát köztünk, ezért inkább lesietett a pincébe Agneshez. Jenny a tenyerét nyalogatta, hogy begyógyítsa a sebet a tenyerén.
 - Mit keres itt Rawen? - kérdeztük egyszerre.
 Jenny vállat vont.
 - Miért? Nem lehetek azzal, akit szeretek? - kérdezett vissza. - Ez akkora baj?
 - Nem baj, ha ő is szeret! - csattantam fel.
 Katharina végigsimított a karomon, hogy leállítson.
 - Jól van, Jenny, felfogtam! - mondta őszinte, kedves hangon. - Tudom, hogy megsértettelek és megaláztalak, nem érzed magad biztonságban a közelemben és azt hiszed, hogy Niall is ellened fordult, de szerinted tényleg az a legjobb megoldás, hogy idehívod Rawent?
 - Mi van? - fakadt ki Niall. - Te azért hívtad ide az egyetlen olyan vámpírt a világon, aki mindannyiunkat meg akar ölni, mert Katharina sakkban tartott csak azért, hogy megóvjon attól, hogy valami hülyeséget csinálj?!
 - Niall, higgadj le! - szólt Katharina.
 Nem bírtam tovább. Inkább Rawen után mentem egy jó bunyó reményében. Mikor kiértem, már fel volt öltözve és épp becsukta a csomagtartóját.
 - Remélem, most eltűnsz! - kiáltottam rá.
 - A grillpartin találkozunk! - pattant a kocsiba Rawen. - Ez a banya még mindig túl erős! Üzenem Taynek, hogy csókolom! Mindenhol!
 - Takarodj! - mordultam fel.
 - Majd felhívom! - vont vállat Rawen, majd a telefonjához kapott. - Adelina... jól vagy, szívem?

*Jenny

 Katharina feljött velem a szobámba, hogy tudjunk beszélgetni. Reméltem, hogy nem kér meg, hogy magyarázzam meg Rawen botrányos viselkedését. Azt hittem, Adelina komoly bajban van és ott akartam lenni, hogy meg tudjam védeni Katherinát, ha esetleg harcra kerül sor. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan visszanyeri az erejét! Lehet, hogy el sem veszítette, csak valami bizalomteszt volt, amin elbuktam? Ettől aztán még szarabbul éreztem magam.
 Kat viszont nagyon kedves volt velem, még vért is hozott fel.
 - Nézd, Jenny, én nem akartalak bántani! - közölte.
 Végig simogatta a karomat, amíg ittam a vért, ami rendesen felbaszott, de nem szóltam, mert nagyon kívántam a vért. Igazából sok erőmet elvette ez az egész este Rawennel. Meg aztán jólesett Katharina gyengédsége is.
 - Sajnálom! - folytatta. - Neked akartam jót. Azért zártalak be és azért kényszerítettelek, mert féltem, hogy elmész és soha többé nem jössz vissza. Tudom, hogy jó buli egy olyan rossz fiúval lenni, mint Rawen... és azzal is tisztában vagyok, hogy szereted őt, ahogy azt is tudjuk Rendalltól, hogy meg akarod ölni.
 - Rendall túl sokat pofázik - bólintottam. - Még jó, hogy nem rohan oda Rawenhez, hogy neki is elmondja!
 - Niallnek mondta el - magyarázta Kat. - Tudta, hogy benne te is bízol... Jenny, mi a baj? Még Anna is ki van akadva miattad, pedig ő nagyon türelmes lány!
 - Nem tetszik neki, hogy egy ribanc vagyok a suliban - feleltem. - Meg az sem, hogy Chelsea-vel barátkozom, pedig nagyon rendes csaj! Csak mindig a lelketlen énjét mutatja, hogy óvja magát...
 - Chelsea-nek én sem örülök - pislogott Kat. - De mit jelent az, hogy ribanc vagy a suliban? Meg miért vagy ribanc a suliban?
 - Hát... tudod... ez bonyolult! - kezdtem. - Szóval népszerűnek kell lennem.
 - Kell?
 - A suli nagy része már így is azt teszi, amit mondok.
 - Mi van?! Nem tudtam, hogy ennyire hatalommániás vagy, Jenny, de nem hagyhatom, hogy ártatlan emberek ellen használd az erődet!
 - Félreérted! - dobtam el a kiürült tasakot. - Ez az alku része. Nem akartam Anna barátságát elveszíteni, de nem bírom, ha kérdezősködik, mert erről nem beszélhetek.
 - Miért, mi van?
 - Baj van, Kat! - feleltem. - Jobb, ha nem tudsz többet. Az a lényeg, hogy meg kell nyernem minél több ember szimpátiáját.
 - Adelinának kell egy frupf-sereg?
 Imádtam Katharina eszét. Ahogy azt is, hogy megértő volt, nem akadékoskodott és megbízhattam benne. Persze, rettenetesen aggódott. Hagytam, hogy pár lényegtelen információt kikutasson a fejemből, de a lényeget igyekeztem titokban tartani.
 - Niallnek egy szót se! - mordultam fel.
 Kat vállat vont.
 - Konkrétumokkal nem nagyon tudnék szolgálni - felelte. - Akkor meg minek zaklassam fel?! Pihenek egy kicsit. Szeretném, ha eljönnél a grillpartira!
 - Az nem tegnap volt?
 - Niall áttette mára.
 - Mindent értek - bólintottam.
 Egész jól alakult ez az egész Katharinával. Megölelt, még puszit is adott...
 - Egyébként Rawen is szeret - suttogta a fülembe. - Mielőtt megölnéd és megbánnád, gondoltam, szólok!
 Azzal eleresztett és magamra hagyott. Komolyan gondoltam, hogy megöletem Rawent, de nem azért, hogy bosszút álljak rajta. Csak azért, mert ő tesz gyengévé és naivvá. Ha őt megölöm, talán a szerelmem is vele hal mindörökké. Csak abban nem voltam biztos, hogy készen állok-e rá.

 Reggel Agnes keltett, mivel Katharinának már volt annyi ereje, hogy megáldja őt is. Anna megengedte, hogy csatlakozzon a lány is a partira, még haza is telefonált, hogy többen jövünk, bár én elleneztem, miután a szülei azt hiszik, hogy napok óta a nagyanyjánál van... akkor nem tűnhet fel egyszerűen egy bulin!
 Szerencsére Agnes szülei nem voltak meghívva. A Rowland-házaspár is ott volt, de Chelsea-t, a lányukat sehol sem láttam.
 Mikor kiszúrtam Anna apját a grillsütőnél, azt hittem, elájulok. Közelebb óvakodtam, hogy jobban megnézzem, de nem lettem okosabb. A nyakán a harapásom nyoma két kék folt volt; apró véraláfutásoknak tűntek. de körülötte az egész nyaka vörös volt és kék.
 Közelebb mentem, de a lábam alatt megreccsent egy gally.
 - Jó napot, Mr. Whitemelas! - vigyorogtam rá kedélyesen. - Jenny vagyok. Emlékszik rám?
 A férfi kedvesen elmosolyodott.
 - Hogyne, Kicsi Jenny! - bólogatott. - A... korrepetálós, ugye?
 - Igen - bólintottam. - Kér valamit inni?
 - Nem, köszi! - mosolygott kedvesen a férfi. - Még itt a söröm.
 - Egészségére! - biccentettem.
 Elindultam, hogy megkeressem Katharinát, de ekkor Chelsea ugrott elém.
 - Kicsi Jenny, téged kereslek! - sikkantott, majd félrevont, mindenkitől távolra. - Oltári gebasz van! Képzeld, az a srác, akivel a múltkor leléptél az ebédlőből, az a kosaras, képzeld, meghalt. A nyakán keresztül kiszívták a vérét. Hiszel a vámpírokban?
 Elképedtem.
 - Hogy mi?
 - Szerinted vannak vámpírok? - kérdezett ismét Chelsea. - Tudod, vámpírok!
 - Bocsi, én ott tartok, hogy a srácot... - vágtam ki magam. - Hogy Owen meghalt?
 Csak halványan sejtettem a nevét, de láttam, hogy Chelsea felől akár Biancának is hívhattam volna. Egyébként nem lepett meg, hogy meghalt a srác; Adelina ritkán hagyja életben az áldozatait. Viszont még ritkábban hagyja szem előtt!
 - Veled láttam utoljára a srácot - mondta Chelsea. - Te mikor láttad utoljára?
 Ezek szerint valaki rám akarja terelni a gyanút? Csak nem Adelina?
 - Hát, smároltunk a fiúvécén - feleltem.
 - Csak smároltatok? - kacérkodott Chelsea.
 - Igen, mert bejött a töritanár - feleltem. - Lecseszett engem, aztán kiküldött, utána lecseszte Owent is... aztán kijöttek a vécéből, én meg elrohantam... féltem, hogy nagyobb baj lesz belőle. De tutira kijöttek a vécéből és mindketten éltek még.
 - Szóval nem te láttad utoljára és nem is a töritanár! - bólogatott Chelsea.
 - Hé, Chelsea, szerintem ne hangoztasd, hogy tudsz valamit - suttogtam. - Ha megtudják, lehet, hogy te leszel a következő. Lehet, hogy Owen is sokat tudott és ezért kellett meghalnia...
 - Kicsi Jenny, te egy zseni vagy! - sikkantott fel.
 Gondoltam, legjobb lesz, ha megigézem, hogy verje ki a fejéből az egészet, mielőtt lebuktat valamelyikünket, ám ekkor egy két méter fölötti emberhez tartozó szőrös kéz megragadta mindkét karomat.
 - Gyere, keressük meg anyádat! - szólt.
 Azzal elhúzott a lánytól.
 - Nem szeretem, ha a vérszopók kivonnak valakit a tömegből - közölte Romolus. - Pláne fényes nappal.
 - Nem szándékoztam bántani - feleltem. - Amúgy mit keresel itt?
 Romolus Channing volt az utolsó vérfarkas, akivel össze akartam futni! Ő kiakadt rám, mert néha kérek pár dolgot a falkája tagjaitól, és szerinte ő az egyetlen, aki parancsolhat nekik. Engem az akasztott ki, amikor ezt megpróbálta bebizonyítani... Maradjunk annyiban, hogy ősi ellenségek vagyunk!
 - Katharina hívott - morogta. - Tudja, hogy szeretem a húst, ezért elhívott erre a csodás grillpartira.
 Megpróbáltam kiszabadítani a karjaimat, de hasztalan próbálkozás volt. Csak azt értem el vele, hogy Rom szétröhögje az agyát.
 Megálltunk Sarah, Anna, Kat és Niall előtt.
 - Nos, a lányomat már ismered - bájolgott Katharina. - Ő pedig a férjem, Harold.
 - Mi?! - kaptunk levegő után egyszerre Niall-lel.
 Aztán kapcsoltunk, hogy ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy amúgy a világ legerősebb vérfarkasának szerepén vitázzunk Katharinával. Ráadásul az a dög úgy megszorította a karomat virsliujjai közt, hogy bekönnyezett a szemem.
 - Úgy értem, anya... apa mindig a teljes nevén mutatkozik be! - torkoltam le Katharinát.
 - Szólok Bradnek! - mosolygott Sarah.
 Azzal eltűnt. Romolus végre elengedett.
 - Harold? - hajolt le Katharinához, hogy jobban hallja. - A Brad egy jó név. Ők sokkal jobb kamu-család lennének! Mi az, hogy Harold?
 - Harold Horan - vont vállat Kat. - Véletlen kicsúszott a számon, mikor először találkoztunk Sarah-val.
 Anna hitetlenkedve megrázta a fejét, majd elrángatta magával Niallt.
 - Kat, mi ez az egész? - estem neki rögtön.
 - Úgy vettem észre, hogy szükséged van egy pár atyai pofonra - felelte.
 - Amit készségesen megadok, amint hazaérünk! - szólt a vérfarkas.
 - A pokolba veletek! - förmedtem rájuk.
 Elindultam, hogy magukra hagyjam őket, de Rom egyszerűen megfogta a vállamat - mindössze két ujjal -, és nem tudtam lerázni magamról a kezét, ráadásul minden egyes mozdulatomra egyre jobban szorított, úgyhogy hamarosan abbahagytam a vergődést és mentem a kamu-szüleimmel arra, amerre parancsoltak.
 Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből, amikor felbukkant végre Rawen is. Sarah-val éppen felénk tartottak. Örültem, hogy gondoskodott társaságról. Éltem a gyanúperrel, hogy Romolus leszarja, hogy emberek közt vagyunk, és nemes egyszerűséggel letépi a fejét.
 - A fiú azt mondja, veletek van - mondta Sarah.
 - A pasim! - mosolyogtam a nőre.
 - Köszönjük, Sarah! - ropogtatta meg a vállamat Rom.
 A nő elindult, hogy tovább fontoskodjon valahol máshol.
 - Nem kell valamit segíteni? - szólt utána Rawen, aztán lassan Romra emelte a tekintetét. - Remélem, tudsz majd viselkedni magaddal, mikor leülünk megenni a húst! Ne csóváld a farkad, ne ugass senkire és ne nyald ki a tányérod! Azt látom, remekül meg tudod állni, hogy ne pisilj le mindent! Különben meg mit keresel itt?
 - Ő az apám - feleltem helyette. - Kemény a szülői szigor, baszd meg!
 Rawen elmosolyodott.
 - Hát, papa, nagyon örültem! - tisztelgett.
 Azzal megragadta Rom kezét a vállamon és egy egyszerű mozdulattal lefejtette róla. A másik kezével megfogta az enyémet, és maga után húzott.
 - Hé, gyerekek! - szólt utánunk Rom. - Csak a tányérból enni! És ne nyúljatok egymás ruhája alá!
 Reméltem, hogy Rawen még mindig komolyan gondolja, hogy megvéd, ha akarom. E pillanatban nagyon szerettem volna, ha nálam lakik! Egyedül nem megyek semmire Rom ellen. Tutira kinyír minket Niall-lel. Erre Katharina miért nem gondolt? Vagy ez lenne a terve? Elárult minket?

*Agnes

 Chelsea izgatott volt. A hidegtálak mögött bujkált. Engem is berángatott maga mellé. Izgatottan körülnéztem, lát-e minket valaki.
 - Agnes, te hiszel a vámpírokban - kérdezte.
 - Persze! - nevettem fel. - Elintézzem, hogy te is az legyél?